Mit egyen az ember télen, ha nem céklát. Nem elég, hogy olcsó, de még a színe is szép.

A levesé is. Hát még milyen finom. És egészséges. És olcsó!

Kell:
- cékla (4-5-6 darab)
- hagyma (elég egy)
- répa (olyan 2 szál)
- savanyú káposzta (több marék)

- ízesítésnek szójaszósz, só, házi vegeta

A hagymát kicsit megizgassuk olajon, aztán rádobjuk a meghámozott, egyforma szívecskékre vágott céklát és a tetraéderekre szeletelt répát. Ha fogyókúrázunk, nincs otthon olaj, vagy egyszerűen csak nem kívánjuk, akkor az izgatást kihagyhatjuk, és rögtön vízbe tehetjük föl a zöldségeket. A házi vegetát, sót is ekkor adjuk hozzá. Addig főzzük, míg annyira meg nem puhul, ahogy mi szeretjük. Mi úgy szeretjük, hogy haloványan ress még. Megkóstoljuk majd lottyintunk bele szójaszószt ízlés szerint, de ezt el is hagyhatjuk.

A savanyú káposztát egy vágódeszkán életlen késsel 1-1,5 cm-es darabokra vágjuk, a tányérba helyezzük, mint afféle levesbetétet, majd rámerjük a mélyciklámen költeményt.

Jó étvágyat minden kedves nézőnknek!

A vélemények megoszlanak, hogy pite vagy lepény, de lényeg, hogy finom és egyszerű. Azért kezdtük el gyártani, mert a Nagykettő vett egy quiche sütőt akciós áron, és volt otthon nála alma, és valami forró édességre vágytunk, és... a következő dolog, amire emlékszem, az asztalon gőzölgő finomság.

Hozzávalók:

kb 7-8 dkg vaj
kb 12-15 dkg liszt (6-7 evőkanál)
néhány kanál jéghideg víz

2-4 szem alma
1 tojássárgája
kb fél pohár tejföl (1-1,2 dl)
cukor
fahéj
citromhéj

Így csináltam:

Az omlós tésztához a 10 vagy 20 vagy 25 dekás vajból gondolomformán lefarigcsálok egy darabot, ami szerintem elég. Ezt gyorsan összegyurmázom a gondolomformán kimért liszttel (mérleg?? minek!), amiből olyan 6-7 evőkanálnál szokok volt rakni, de már kétszer is előfordult, hogy ez túl sok lett. Néhány kanál víz is szükséges, hogy a tészta összeálljon. Nem kell sokat gyurmázni, állítólag nem tesz neki jót. A kész tésztát kicsit bevágom a hűtőbe, aztán kinyújtom, formába belesimítom, megint betolom hűtőbe és elkezdtem melegíteni a sütőt. Állítólag akkor lesz omlós, ha jéghidegen tesszük bele a forróba.

Miközben a sütő melegszik, megpucolom az almákat (héját is levágom, de természetesen nem dobom ki, hanem megeszem, abba van a vitamin).

A fél pohár tejfölbe (érdemes megbontott tejfölt használni, és akkor annak a poharába rögtön keverhetjük is, így spórolva a mosogatáson) beleütöm a tojássárgáját, az alma savanyúságától meg szánk édességétől függően teszek bele cukrot, én általában olyan 1 maximum másfél evőkanállal, fahéjjal meg citromhéjjal ízesítem.

A tésztát kb. 10-15 percig elősütöm, amíg megszínesedik, mások szerint babbal vagy rizzsel, vagy valami hasonlóval megtöltve kell, de én nem úgy szokom, nincs nekem felesleges félkilóm semmiből.

Ezután jön a művészi része: szépen rárendezem az almákat, a tésztára. Igyekszek nagyon művészien csinálni, mert itt aztán véget is ér a művészi rész. Jön a tejfölös  tojás rá, majd a készre sütés, saccra olyan 20 perc alatt, de egyszer se néztem az időt, jobb ha a látványra hagyatkozunk, és akkor vesszük ki, mikor már szépen megpirult a teteje. 200 fok körül érdemes.

Melegen is, hidegen is kiváló.

Manapság, a gasztroblogok és az egészséges táplálkozás korában talán már mindenki számára világos, micsoda szentségtörés adalékanyagokkal teli vegetával, leveskockával főzni. Vannak ugyan méregdrága, bolti alternatívák (íme egy példa), de én inkább azt javaslom, készítsük el egészséges ételízesítőnket szinte ingyen mi magunk!

hozzávalók:

maradék zöldségdarabok (nem baj, ha fonnyadt, a penészes részeket viszont vágjuk ki), pl:
sárgarépa
fehérrépa
mindenfajta hagymák, fokhagymák
zeller
paprika
káposzta
kelkáposzta
karalábé
gomba
zöldfűszerek
gyömbér

elkészítés:

A zöldségeket NAGYON apró kockákra vágjuk. Ehhez éles kés szükséges. A legegyszerűbben és legolcsóbban úgy élezhetjük meg a késünket, ha egy felfordított bögre mázatlan karikáján többször végighúzzuk az élét (lapjával, tehát nem úgy, mintha fel akarnánk szeletelni a bögrét).
A kockákat terítsük szét papirossal (sütőpapír, szalvéta, fénymásolópapír, egyre megy, csak ne legyen rajta festék, ami a zöldségre tapadhat) borított tálcán vagy tepsin, esetleg aszalótálcán. Ha van rá lehetőségünk, tegyük ki a napra vagy a fűtőtestre, esetleg helyezzük a hűlő, nyitott ajtajú, langyos sütőbe, ha épp sütöttünk valamit. Én azt javaslom, ne pazaroljunk energiát a levesporunk kiszárítására, de aki emiatt bekapcsolja a sütőjét, netán az aszalógépét, lelke rajta! Tehát hagyjuk száradni a zöldségeket. Ha kiszáradt, tegyük a levesport jól záródó övegbe, dobozba.
Ízesíthetjük fűszerekkel: só, bors, pirospaprika, szerecsendió, élesztőpehely remekül illik hozzá, de nyugodtan szabadjára engedhetjük a fantáziánkat!
A kész keveréket ugyanúgy használjuk, mint a bolti ételízesítőt.

A levesporunkat folyamatosan gazdagíthatjuk az éppen rendelkezésünkre álló maradék zöldségekkel, így a hűtőben fonnyadó negyed karalábé többé nem bosszúság lesz, hanem öröm! Hiszen minél szikkadtabb az alapanyag, annál gyorsabban fognak készre száradni a kis kockák! A mai gazdasági helyzetben az embernek minden szál répát meg kell becsülnie! És higgye el, kedves olvasó, a bolti vegeta sem készül frissebb zöldségből!

A kovászolni való uborka (a kofák gyakran koviubi néven kínálják) egzotikus, vegános, egyszerű  elkészítési módja, remek vendégváró. A koviubi annyira olcsó nyáron, hogy az még a soványabb pénztárcájúakat is kárpótolja a (kalciulmban gazdag, tápláló) szezámmagkrém borsosabb áráért. Más zöldségekkel is finom!

hozzávalók:

nyers kovászolni való uborka
szezámmagkrém, azaz tahini
szójaszósz
(esetleg még: fokhagyma, citromlé)

elkészítés:

A tahinit összekeverjük a szójaszósszal (esetleg még fokhagymával, citromlével). Az uborkát megmossuk, és ízlés szerint meghámozzuk, majd hosszában kettőbe, vagy többe vágjuk. És már lehet is tunkolni. Sikerünk lesz!

Néha elmerengek rajta, a "dip"-eket miért "mártogatósnak", miért nem "tunkolósnak" nevezik magyarul. Szép, ősi szavunk a "tunkol", nem csak a pörköltszaftra, hanem a korszerű, egészséges ételekre is bátran használhatjunk!

Olcsó!!! Vegános! Változatos!

hozzávalók:

valamennyi rizs (lehet barna vagy fehér is)
negyedannyi kókuszreszelék
annyi víz, hogy szottyos legyen
csipet só

elkészítés:

Megfőzzük-pároljuk a rizsát és a kókuszt a picit sós vízbe, szottyos-puhára. A végén letakarva hagyjuk állni kicsit, attól lesz igazán krémes.A továbbiakban többféleképpen is eljárhatunk vele:
-Édesíthetjük-ízesíthetjük mézzel, cukorral, fahéjjal, gyümölccsel, lekvárral, vaníliával, citromhéjjal, vagy ami eszünkbe jut. Így kábé olyan, mint a tejberizs. Például fahéjjal, mézzel és őszibarackkal nagyon finom.
-Feltálalhatjuk köretként, például zöldségkörrivel (vagy zöldségkárrival).
-Fűszeres olajon (például fokhagyma, gyömbér, szójaszósz) megpriríthatjuk-forgathatjuk a kanállal kiszaggatott ragacsos rizsgöböket, és így ehetjük gyors-könnyű vacsoraként.

Nyereményjáték!!!
Aki megírja, melyik híres magyar gasztroújságíró stílusát idézik a dőlttel kiemelt kifejezések, vendégem egy fűszeres-pikáns kókuszos rizsás vacsorára.

Sokáig kísérleteztem a vegános palacsintákkal, próbáltam például ezt, finom de valahogy mégse az igazi, sütés közben sokat zsugorodik és belül gyakran nyers marad. Legalábbis az a verzió, amit az arányok méregetése nélkül összeönteni szoktam volt.
Aztán olvastam valahol, hogy rizstejjel az igazi a vegán palcsinta és mikor külföldön éltem ahol nem aranyárba mérik a rizsrtejet, ki is próbáltam, de nem sikerült, égett, ragadt, szétjött. Lehet azért, mert nem teflonos volt a seprenyőm bár a tojásos paller simán megsült abban is olaj nélkül.
Végeredményben a nélkülözés vitt rá, hogy kipattanjon a fejemből a házi rizstejes vegános paller ötlete, nagyon egyszerű, gazsadásos, nem kell hozzá semmilyen különleges jellegzetesen vegános hozzávaló és sokkal gazdagabb íze van, mint a sima vegános plalerek. Így csinálom:

2 evőkanál rizset fölteszek bő vízben (3-4 dl) szétfőni. Ha már nagyon puha, kicsit hűtöm, majd összeturmixolom, hogy opálos nyálkás izé legyen. Ez lesz a palacsintánk kötő- és ízanyaga, a tej és a tojás is egyben.

Az opálos nyálkás rizsnyálkához adagolok:
- fél evőkanál cukrot
- egy kávéskanál sót
- 30 dkg lisztet (teljes is lehet meg vegyesen is)
- egy teáskanál sütőport vagy késhegynyi szódabikarbónát [Milyen hülye mértékegység már ez a késhegynyi? Milyen nagy lehet egy késhegy? Meg lehet mászni?]
- kb. fél dl olajat
- kb. 1,5-2 dl szódát
- annyi vizet, ami a megfelelő állaghoz kell. Legyen olyan palacsintatészta sűrűségű.

A serpenyőbe már nem teszek olajat.

Egyetlen hátránya az egyébként kiváló vegános palacsintának, hogy kissé színtelen. Ha valakit ez nagyon zavar, javaslom, hogy inkább csukott szemmel egye, mintsemhogy ételfestékkel.

Maradt még két sütőtök a garázs alatti aknában, és mivel mostanra erőssen kivirágzott rajtuk a penész, gondoltam ideje felhasználni. Amikor kettévágtam a kisebbet, akkor még nem sejtettem, hogy lesznek ehető részei, de voltak. És a világ legjobb vegános sütőtökös kenyerét sütöttem belőlük! Így:

Összekevertem másfél bögre lisztet,
fél teáskanál sót,
fél teáskanál szódabikarbónát,
fél teáskanál sütőport,
másfél teáskanál örölt fahéjat,
egy kis mézeskalács fűszert, de szerintem ez elhagyható.

Egy másik tálban összepépesítettem villával egy banánt,
kevertem hozzá egy kis vizet, kb. fél dl-t,
fél bögre cukrot,
kevesebb mint fél bögre olajat,
egy bögre nyers, nagylyukú reszelőn lereszelt sütőtököt,
egy marék durvára vágott diót.

Összekevertem a nedves és a száraz izét. Sűrű massza kell legyen, ha túl száraz tegyünk még vizet nyugodt szívvel. Ha túl nedves, akkor csak sinám bánkódjunk, és imádkozzunk, hogy azért sikerüljön. Esetleg tegyünk még lisztet, de csak módjával!
Beleöntöttem a masszát  egy hosszúkás szögletes formába (kenyérforma? vagy kalács?), 165 fokon 50 percig sütöttem, tűpróbával ellenőriztem.
Finom puha, "moist", ahogy az angol mondja, a magyar nem tudom hogy.

Ez úgy készült, hogy csak olyan gondolomformán összeöntöttem a dolgokat, aztán annyira fincsi lett, hogy most szeretném, ha nem gyakorlottháziasszonykodtam volna, hanem inkább kimértem volna szépen mindent és most tudnám pontosan reprodukálni. Persze azért megpróbálom.

Összekevertem
- kb. 10 dkg finomlisztet 
- kb. 6-7 dkg apró szemű zabpelyhet
- kb. 2 kanál édesítetlen kakaóport
- fél csomag sütőport,
- kb. 3 evőkanál cukrot
- 5 dkg apróra vágott étcsokit

Tojást nem akartam használni, meg margarint se, úgyhogy olajjal kíséreltem meg összeállítani a poros egyveleget. Kb. negyed dl-t önthettem hozzá, vagy kicsit többet, de elégedetlen voltam, mer úgy valahogy mállott szét az egész. Közben Nagykettő mondogatta, hogy tegyünk bele vajat, de ellenálltam. Ekkor már bántam, hogy nem engedtem egy kis forró vizet a zabpehelyre az elején, az is olyan nyálkás tud lenni, mint a tojás. Aztán eszembe jutott, hogy a banán is jó tojás helyett, egy fél banánt összenyomkodtam villával és azt is belegyúrtam. A végén még néhány kanál meleg víz került a masszába, ami egyébként jól formálható lett, nem ragacsos, nem is kemény, nem is puha, és jó keserű. Bátran meg lehet kóstolni, nincs benn semmi olyan ami nyersen nem jó, és ha valaki édesebb szájú, akkor annak tuti nem lesz elég a fenti cukormennyiség.

17 golyócskát formáztunk a masszából majd sütőpapíros tepsire lapogattuk őket. 180 fokos előmelegített sütőben 15 percig sütöttük, utána élvezettel szagolgattuk majd befaltuk őket. 
A sütőből kivéve még kicsit lágy, szétesős, kihűlve megkeményedik, kívül finom ropogós lesz, belül még órákig puha marad.

Ha kiszámoljuk, még olcsóbban jön ki, mint a boltban kapható zabkeksz, nem beszélve arról hogy sokkal finomabb, nincs csomagolva és szállítva így nem is annyira környezetszennyező, Ali néni is biztosan szívesen elkészítené.
A konyhát betöltő isteni kakaós illat pedig Miklós atlétaszívét is meglágyítaná.

(A képen látható egyedek nem csak attól luxuskivitelűek, hogy kövérek és mandulaszeletek vannak a tetejükön, hanem a tésztájukba is belegyúrtam a mandulatej készítésének melléktermékeként megmaradt nedves manduladarálékot.)

Pedig már megfogadtam, hogy nem teszek fel nem vegános receptet, de hát esendő az ember... Angliában sütöttem ilyent először amikor cheesecake-lázam volt és elterveztem hogy milyen sokféle cheesecake-et kirpóbálok majd. Hát, nem próbáltam ki sokfélét, ehhez a recepthez viszont rendszeresen visszatértem egyre egyszerűsítve a dologot. Mondjuk a kandírozott vagy milyen citromot, amit a tetejére ír Delia, arról eleve nem is gondoltam, hogy érdemes volna pepecselni vele,  aztán a tojássárgákat hagytam el a krémből, majd pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve a zselatint is, pedig megvettem már előre az állatmenteset jó drágán. Remélem azért nem megy majd pocsékba. 

A tortaalaphoz összetörök 15-20 dkg zabkekszet, ki mennyire vastagon szereti. Én jó vastagon, azért is növeltem meg az eredeti receptben szereplő 10 dekát. Kihagyjuk az 5 deka szeletelt mandulát belőle, mert nem rak hozzá annyit az ízéhez, amennyibe kerül. Vagy hozzátesszük, ez egyéni belátás kérdése. A kekszet én úgy szoktam összetörni, hogy beteszem egy erősebb nylonzacskóba és sodrófával ütlegelem kitartóan, így még áramot se kell hozzá használni. Ha maradnak benn nagyobb darabok, azt kézzel is összemorzsolhatjuk később, amikor összekeverjük a kekszmorzsát 7 dkg vajjal. Nem ijedünk meg tőle, ha nem áll össze, hanem továbbra is morzsás. Bele nyomkodjuk egy kapcsos tortaforma aljába a morzsát, az enyém 22 cm-es ha minden igaz. Simaaljú pohárral egyengethetjuk a felületet hatékonyan. Majd  betesszük az előmelegített sütőbe kb 10 percre, ha látjuk, hogy összesülögetett, akkor jó, nem kell megbarnulnia. (Az eredeti receptben 20 perc szerepel, de nekem azalatt simán elég.)

A krémhez lereszeljük 2 citrom héját és kinyomjuk 3 citrom levét. A citromlébe én belekeverek 4-5 evőkanál cukrot, addig kevergetem amíg fel nem olvad, majd hozzákeverem a citromhéjat  és egy doboz (krémes) rikottát. Habbá verek 2-3 dl tejszínt (vigyázni, nehogy vaj legyen a vége) majd óvatosan összekeverem a citromos rikottával. Megkóstolom, hogy elég édes-e, ha nem, teszek még cukrot. Ez a krém nekem olyan szokott lenni, hogy szilárd, nem folyós, ezért is hagytam el a zselatint. Ha valakinek túl folyós lenne, akkor javaslom, hogy habfixálóval, esetleg zselatinnal javítson a helyzeten.

A krémet a kihűlt alapra öntöm és beteszem a hűtőbe. Delia szerint 4 órát kell minimum hűlnie.

Könnyű, savanykás desszert.

- Vegyünk egy olyan levelestésztát, ami nem vajjal készült - nem lesz nehéz ilyent találni, különösen ha az olcsóbbak körül nézelődünk. Ha sok pénzünk van és leszarjuk a teheneket, vehetünk vajasat is talán. Ha mégtöbb pénzünk van, vehetünk külön vegánt is állítólag. Olyant is vehetünk, amit nem kel kinyújtani, csak kitekerni. Szerintem ez felesleges, nagyon jól ki tudjuk mi magunk nyújtani a tésztát, ezzel megspórolhatunk pár forintot. Nekem se gyúródeszkám, se sodrófám nincs, mégis ki tudom nyújtani magam. Akkor mindenki ki tudja.
- Nyújtsuk ki a tésztát tepsiméretűre, esetleg kétszer akkorára. Minél vékonyabbra nyújtjuk, annál nagyobb sütink lesz. Én olyan 3 mm-eresre nyújtottam.
- Helyezzük bele a tepsibe a tésztát.
- Reszeljünk le egy száraz zsemlét és a morzsát keverjük össze fahéjjal és cukorral. Használhatunk készen kapható zsemlemorzsát is, ha talicskával hordjuk haza a pénzt. De én mindig is azt vallottam, hogy nincs az a háztartás, ahol ne maradna meg egy egy zsemle, kifli- vagy kenyérvég, amit ne lehetne lereszelni zsemlemorzsának. Az így kapott morzsa nem csak olcsóbb a boltinál, hanem finomabb is, a textúrája is és az íze is (általában jóval kevésbé sós), és még környezetbarát is, hiszen vásárlás helyett újrahasznosítunk.
- Szórjuk meg a levelestésztát a zsemlemorzsás keverékkel, úgy hogy az kb 1 mm-es rétegben fedje.
- Mossunk meg és vágjunk cikkekre néhány szilvát. Én körülbelül 70-80 dkg-ot használtam a fél kilós tésztához.
- Helyezzük a szilvacikkeket a morzsarétegre rá, ízlésesen elrendezve. Ne csak úgy rádobálva, hanem lehetőleg rendezett, egymást fedő sorokban.
- Ha nagyon savanyú a szilva, vagy ha úgy tartja kedvünk, meghinthetjük a gyümölcsöket fahéjjal elkevert cukorral.
- Előmelegített sütőben addig sütjük, míg szép aranysárga nem lesz a tészta, és a szilvák kicsit megszottyadnak. Nekem kb 20 perc volt.

Még olcsóbbra jöhet ki a süti, ha házilag gyúrt tésztával készítjuk, aminek a recepjét most nem írom le.

Jó étvágyat!

Vegánul is lehet készíteni, meg nemvegánul is. Krémmel jó.

Hozzávalók:
- 2 érett banán kis darabokra vágva
- 7 dkg (vegán) csoki darabokra törve
- 25 dkg liszt
- egy teáskanál sütőpor
- 15 dkg cukor
- 10 dkg margarin (vagy vaj)

Ezeket összegyúrjuk. Elvileg morzsás masszát kapunk, amit a tepsibe bele kell nyomkodni. Amikor először készítettem, akkor így is lett, morzsás lett a massza, belenyomkodtam, és úgy sütöttem meg, szépen össze is sült, finom lett. Másodszorra azonban általam ismeretlen folyamatok eredményeképp egy ragacsos masszát kaptam, amit ha nem is beleönteni kellett, de mondjuk belekanalazni és elsimítani. Ez a massza jobban feljött és más lett az állaga is, olyan muffinszerű, míg az elsőé inkább linzerszerű. Lehet hogy az volt a különbség oka, hogy másodszor a banándarabokhoz először a cukrot kevertem hozzá, mert olyan ragacsos barnacukrot használtam, hogy gondoltam jobb lesz neki, ha felolvad a banánban és nem marad nagy csomókban összeragadva, és ez a cukorszirup folyósította el az egész masszát.

Az eredeti recept szerint a krémhez 1 evőkanál cukrot el kell keverni egy doboz krémsajttal (mascarpone) és egy kis vaniliakivonattal, és ezzel kell megkenni a tészta tetejét, majd elegáns szeletekre vágni.  Vegán verzióhoz a korábban már említett vegán krémsajtot ajánlom a krémhez használni, a receptje alant megtekinthető, ha nem készen vesszük. Ha muffinállagúra és elég vastagra sül, ketté is lehet vágni és középen megkenni.

Isteni finom, és nagyon egyszerű.

Vegán krémsajt:
- 175 g tofu
- 50 g olvasztott kókuszzsír
- 1 evőkanál olaj
- 1 teáskanál lime-lé
- 1 evőkanál agave-szirup
- 1 teáskanál só
Ezt mind összepürésíteni. 

Ezt a tészta eredetileg egy vegán feketeerdő tortának az alapja és a recept ebben a könyvben található. Eredetileg én is feketeerdőtortát akartam csinálni, csak nem jutottam el a bioboltig, hogy vegan cream cheese-t vegyek, és bár a könyv olyan kedves, hogy a házi vegán "krémsajt" recepjét is megadja, sajnos azt sem tudtam megcsinálni, mert nincs "food processorom", se botmixerem, se turmixgépem, kruplinyomóval meg elég nehéz lenne. Azért mej leírom a receptjét. De előbb jöjjön a tészta:

- 25 dkg teljes kiőrlésű liszt (az eredeti receptben "self-raising" szerepel, de azt nem lehet otthon kapni, úgyhogy kell még bele)
- egy csomag sütőpor
- 3 evőkanál kakaópor (az eredeti receptben 2 evőkanál kell, plusz 2 teáskanál karobpor, de azt én kihagytam, mert nincs itthon)
- 1 dl olaj (1,25 volt az eredeti receptben, de azt én soknak találtam)
- 1,5 dl szójatej
- 1 evőkanál szójajoghurt
- 1 mokáskanál balzsamecet (az eredetiben "cider vinegar" szerepel, nekem nincs)
- 2,5 dkg vegán csoki, apróra reszelve

Ezeket össze kell keverni, majd olajozott vagy margarinizott formában kisütni. A receptesköny 25-30 percet ír, és nekem is pont ennyi alatt sült meg (ritkaság!). Előmelegített sütőben sütöttem, tűpróbáztam.

Az egyik felét készen kapható vegán pudinggal ettük meg, a másik felét darabokra törtem, tálkákba raktam, rászeltem banánt és szójatejjel főzött puncspudinggal öntöttem le.
A tészta maga nagyon finom, a teljes kiőlésű lisztet én eléggé kiéreztem, ettől olyan egészséges íze lett, ahogy a volt lakótársam szokta megnevezni az ilyesmit. Egyetlen hibája, hogy kicsit morzsálódós. Sokáig elállt.

Végül jöjjön a vegán "krémsajt", hátha valaki használni tudja:
- 175 g tofu
- 50 g olvasztott kókuszzsír
- 1 evőkanál olaj
- 1 teáskanál lime-lé
- 1 evőkanál agave-szirup
- 1 teáskanál só

Ezt mind összepürésíteni. A tortához 1 evőkanál reszelt limehéjjal összekeverni, szétvágott tortát ezzel majd valami sötétbordó lekvárral megkenni.

Nem én találtam ki, de van olyan finom, hogy megérdemli, hogy ide fölkerüljön.

Hozzávalók:
- fél kiló bébispenótlevél (persze nembébi is jó gondolom, maximum tovább kell hőkezelni, nekünk most bébi volt) megtisztítva csíkokra vágva
- jó sok fokhagyma
- egy kis tejföl vagy tejszín vagy tej, mindez növényiben is jó
- marék földimogyoró, sótlan, darabolva
- szerecsendió, fehérbors
- spagettitészta, nekünk 2 főre kb. 20-25 dkg
- parmezán a tetejére

Elkészítés:
Felraktuk a vizet a spagettinek, egy másik edényben meg elkezdtük megfonnyasztani a spenótnak úgy a háromnegyed részét. Mikor már kornyadozott, rádobtunk ipari mennyiségű fokhagymát, a rusztikusra aprított földimogyorót, rákanalaztunk egy kis tejfölt (ha tejjel vagy szójatejjel csináljátok, akkor egy kis lisztet szórjatok elébb, azt keverjétek el csomómentesre a zölddel, és utána rá a tejet, így besűrül majd szépen). Fűszereztük, és rádobtuk a maradék spenótot. Ekkor már csak arra kellett várni, hogy a tészta kifőjjön, amikor megtörtént, összekevertük a spenótos "szósszal".
Parmezánt reszeltünk rá.

Ahogy a mellékelt ábra is mutatja, a spenótot ressre hagytuk:

Tegnap valami nagyon csokisra és krémesre vágytam. Sokat gondolkoztam, hogy mit is süssek, végül úgy döntöttem összeházasítok néhány receptet.
Egy finom csokis piskótát képzeltem el, még finomabb csokis krémmel, leheletnyi kávéval, rummal. Mmmm nézzük csak, az egyik legfinomabb csokis krémreceptem innen származik, mi lenne ha ezt a receptet kombinálnám egy tiramisus megoldással. Igen, ez remek lesz!

Szóval a tészta:

- 6 tojás
- 6 evőkanál cukor
- 4 evőkanál liszt
- 2 evőkanál kakaó
- 0,75 dl olaj
- fél csomag sütőpor

A tojások sárgáját kikeverem a cukorral, ha már kifehéredett, hozzáadagolom az olajat és a lisztet+kakaót+sütőport felváltva, ha túl sűrű a tészta pár evőkanál vízzel lazítom, de csak óvatosan. A fehérjéket kemény habbá verem. Először csak pár kanál habot forgatok óvatosan a kakaós masszába, ezzel lazítva, majd ha már kellően laza, az egészet összekeverem. Előmelegített sütőben sütöttem, 2 tepsiben egyszerre - új sütőnk van, hőlégkeveréses meg befúvásos meg mindenféle funkcióval, és ilyent is tud, két tepsit egyszerre, juhéjj - kb. 15-20 percig.

A krémek:

Itt Maci szerint jártam el leginkább, csak kicsit más arányokkal, mert nekem csak kétfajta krémre volt szükségem, meg mert éppen ennyi volt itthon ezekből. Meg szeretek egész csomagnyikat elhasználni, és nem meghagyni feleket, így ha lett is volna több, akkor sem biztos, hogy használtam volna. Na szóval:

- 15- 20 dkg étcsoki
- 25 dkg mascarpone
- 2,5 dl tejszín, habbá verve
- 25 dkg gesztenyemassza
- rum

A csokis krémhez megolvasztottam szűk 20 dkg étcsokit, majd belekevertem a mascarpone felét, és a habbá vert tejszín felét. Ez a legistenibb csokis krém, amit valaha kóstoltam és percek alatt kész.
A gesztenyés krémhez a gesztenyét rummal, a mascarpone felével és a tejszínhab felével kevertem el.

Ezután összeöntöttem némi tejet, kávét és rumot, és már kezdődhetett is a süti összeállítása.

Alul egy réteg csokis piskóta. Erre rásimítottam a csokis krémet. Ennek tetejére rakosgattam a rumos kávés tejbe mártott babapiskótákat. Erre simítottam rá a gesztenyés krémet. Ezt pedig lefedtem egy csokis piskótával. Egy nap a hűtőben és gyönyörűen összeérnek az ízek.

Tádáááám:

Pont olyan, amilyenre vágytam. Nem túl édes, a gesztenye és a babapiskóta kiválóan lazítja a csokisságát is, ugyanakkor érezni, hogy bőven "van benne anyag". Krémes és lágy. Kicsit aggódtam, hogy a háromféle íz (csoki, geszti, kávé) túl sok lesz, de nem, remekül harmonizálnak.

UPDATE: A második tepsivel nem sikerült, lisztes maradt az alja, így csak saját felelősségre ajánlom a recept kipróbálását. Felteszem a cukor hiánya miatt van, ami nem tud megolvadni hő hatására, mert nincs ott. Ugye. Ki kell kísérleteznem a jó receptet. Csak idő kérdése.  

A bolyi túrós vagy más néven a lusta ember rétese édes változatát mindenfelé fel lehet lelni a neten. De mivel a cukor nem egészséges, és nem is olcsó, érdemes kipróbálni ezt a sós verziót. Ugyanolyan pofonegyszerű, mint az édes, csak még olcsóbb.

Egy közepes méretű tepsit vastagon kikenünk vajjal vagy margarinnal. 25 dkg réteslisztet összekeverünk egy kis sóval, borssal, fél csomag (egy teáskanál) sütőporral. Ennek körülbelül a felét leszórjuk a kikent tepsi aljára. Fél kiló túrót összekeverünk sóval, borssal, apróra vágott kaporral, és a lisztre szórjuk. Erre jön rá a lisztes keverék másik fele. Végül 2 tojás és 2-3dl tej (én 2 dl tejet 1 dl vizet használok) keverékét kanalazzuk rá az egészre, hogy mindenhova jusson. Ha kanalazás közben látjuk, hogy nem lesz elég a folyadék, mert vannak még lisztes foltok, akkor szaporítsuk egy kis tejjel vagy vizzel. Utolsó lépésként egy darab (5 dkg?) vajat vagy margarint daraboljunk az egésznek tetejére.
Ha ezzel is megvagyunk, hagyjuk állni fél óráig a sütit, hogy a folyadéknak legyen ideje átjárni, majd süssük meg. Lehet tűpróbázni.

A recept itt.

Mostanában vegán süteményekkel kísérletezem, úgy tűnik, a tojást egészen egyszerűen ki lehet hagyni néhány sütiből, semmilyen következménye nem lesz. A banános muffin már azért is ilyen, mert az egyik  tojáshelyettesítő a banán, gondolom, hogy azért, mert összetörve hasonlóan nyálkás és összetartó állagú lesz, mint amilyen a tojás. A biztonság kedvéért azért klasszikus tojáshelyettesítőt - meleg vízzel elkevert lenmaglisztet - is szoktam beletenni. A sok "tojás" csak nem árt meg.

Úgy csinálom, hogy egy nagyobb tálba teszek 2 kanál lenmaglisztet, felöntöm 1-1,5 dl langyos vízzel. Kicsit állni hagyom, majd beleöntök szemre kb. fél dl étolajat, és belekeverem a villával péppé tört két darab banánt is - minél érettebb, annál jobb. Teszek bele egy kis édesítőt. Cukrot, barnacukrot, vagy mézet is lehet, ha olyan vegánok vagyunk, akik esznek mézet. Vagy ha nem vagyunk vegánok. Cukorből 2-3 evőkanál elég nálam, attól is függ, mennyire volt érett, édes a banán. No, ha ez megvan összekeverve, akkor ráöntök a tetejére kb. egy bögrényi búzalisztet (lehet teljes kiőrlésű is, meg fehér is), meg ugyanennyi, vagy kicsit kevesebb zabpelyhet, meg egy fél csomag sütőport, meg ha van otthon dió, mandula, vagy törökmogyoró, akkor azt is, durvára vágott formában. Ha minden rá van öntve, akkor néhány mozdulattal összekeverem, elég sűrű lesz, egyáltalán nem folyós. Ha olyan sűrű, hogy porzik, akkor teszek még hozzá egy kis vizet, de fontos, hogy ne legyen híg a massza. A végén még megkóstolom, hogy elég édes-e, meg hogy van-e ízharmónia. Ilyenkor néha eszembe jut, hogy fűszerezni is lehetne, és teszek bele fahéjat, gyömbért. 

Ha megvan a massza, margarinnal kikent muffinformába kanalazom, előmelegített sütőben teszem, először magas, majd alacsony hőfokon sütöm és próbálom sem elégetni, sem kiszárítani.

Nagyon fincsi. 

Darabokra vágok
- céklát
- lilakáposztát
- lilahagymát

Forró olivaolajra dobom, pirítom, párolom, kavargatom, amíg kicsit puha lesz, de azért még ress marad. körülbelül 10 perc, közben lehet kóstolgatni, ki mennyire nyersen szereti. A céklát talán érdemes kisebb darabokra vágni, vagy a többinél előbb az olajra dobni, mert egy picit több kell neki. Mondjuk én nem bántam, hogy jobban ropogott. 

Biztosan lehet fűszerezni is, én addig még nem jutottam el, de várom az ötleteket. 

Salátaként, köretként is tökéletes, vagy szendvicsbe, gabonafasírt mellé. Szép lila.

Gondoltam, hogy a szomszédok már megint nem bírnak magukkal, és egyre csak találgatják, találgatják, hogy minek lehet ilyen isteni illata nálunk, könnyítek hát terheiken, és leírom, így azt is megláthatják, hogy a vegetáriánusok is esznek néha normálisat, véleményükkel ellentétben, és nem csak tésztát meg műzlit, mint ahogy azt egyszer kifejtették a vékonyfalú fürdőszobájukban.
Már régóta akartam quiche-t sütni, olvasgattam is a különböző gasztroblogokon, hogy hogy kell, egészen extrém verziókkal is találkoztam, ebből például a tésztát úgy ahogy van kihagyták. Még a hozzávalóknál sem szerepel, mint itt, ahol csak az nem derül ki, mit kell a mélyhűtött levelessel csinálni. Persze rendes receptek is akadnak bőven, engem főleg Lila Füge és Zsófi inspirált.

Hozzávalók az én verziómhoz:

A tésztához:
- 10 evőkanál liszt (még a nagymamám mondta, hogy egy evőkanál 2 deka, és mivel mérlegem  nincs, kénytelen voltam rá hagyatkozni)
- egy darab vaj (a legtöb receptben 15-20 dkg-ot írnak ennyi liszthez, én mindig spórolok a vajjal, úgyhogy szerintem olyan 12 dekát ha tettem bele)
- hideg víz
- csipet só

A töltelékhez
- egy adag fonnyasztott spenót
- egy közepes méretű piroshúsú kaliforniaia paprika
- hagyma és újhagyma
- két gyufásdoboznyi méretű fetasajt (10 dkg?)
- 3 sovány gerezd fokhagyma
- 3 tojás
- egy doboz tejszín (lejárt is jó, igazából nem fogjuk felhasználni, ez csak azért kell, hogy elkezdjük. Hogy azt gondoljuk, minden hozzávalónk megvan.)
- fél doboz (még nem lejárt) rikotta (12,5 deka)
- valamennyi tej
- parmezán
- szerecsendió
- friss kakukkfű
- só
- fehérbors

Elkészítés: 

Én úgy csináltam, hogy előre megfonnyasztottam egy zacskó spenótot - a friss levelek 250 grammot nyomtak asszem. Meg előre begyúrtam a tésztát. Szerencsére olyan hideg van a lakásunkban - normális fűtés meg nincs - hogy nem okozott gondot a vaj hidegen tartása a gyúrás közben. A kész masszát bevágtam a hűtőbe. Ekkor még nem tudtam, hogy pontosan mit fogok velük kezdeni. Aztán észrevettem a zöldségeskartonban kornyadozó paprikát, és gondoltam, hogy nem hagyom haszontalaul elpusztulni. Felvágtam apróra, mellé aprítottam egy közepes méretű vöröshagymát is. Serpenyőben vajat és olajat melegítettem, ebbe dobtam aztán a hagymát meg a paprikát, és míg sistergett, felvágtam 5 szál újhagymát (ezek is kezdtek már fonnyadni) és felaprítottam a fokhagymákat is. Mikor a hagymán és a paprikán már látszott a melegítés, beledobtam az újhagymát is és további pár percig kevergettem a hő fölött. Aztán úgy döntöttem, hogy kész, és lehúztam. Következő lépésként kibéleltem a tortaformát a tésztával. Ezt úgy csináltam, hogy a hideg tésztagolyót vékony szeletekre vágtam, melyeket lefektettem a kapcsos tortaformám (csak ilyenem van) aljára, és oldalára, és ujjaimmal ügyesen összenyomkodtam a széleiket. Ezután visszatettem a hűtőbe, mert állítólag attól lesz omlós, hogy hidegen megy a forróba.
Egy mozdulattal elő is vettem a hűtőből a fonnyasztott spenótot, és egy nagyobbfajta tálban összekevertem a fokhagymával. Aztán tanakodtam magamban kicsit, hogy tejszínt és tejet tegyek-e a masszába, esetleg csak tejszínt, vagy fetasajtot és tejszínt, rikotátát és tejszínt, vagy mindezeket inkább tejjel-e. Közben felbontottam a tejszínt, és a dobozból áradó tömény savanyú szag hatására megállapítottam, hogy romlott. Ez véget is vetett előbbi tanakodási folyamataimnak, nem maradt más választásom, mint a fetasajt, rikotta, tej kombó. Először a fetasajtot kevertem el a spenóttal, aztán felvertem egy másik tálban 3 tojást, és azt meg elkevertem a rikottával. Eddigre már kihűlt a paprikás hagymás keverék is, úgyhogy azt is hozzáadtam a spenóthoz, aztán összekevertem a tojásossal, meg öntöttem bele egy pici tejet. Egy fél decit kb., nem többet. Biztosan más sorrendben is tökéletesen megfelelő, csak arra kell szerintem ügyelni, hogy forró dolgokat ne keverjünk a tojással közvetlenül, nehogy rántotta legyen a vége.
Újra elővettem a tésztát, és betettem a közben előmelegített sütőbe sülni. Mindenki úgy írja, hogy nehezékkel, de mivel nekem se lencsém, se babom nem volt itthon éppen, nehezék nélkül voltam kénytelen megpróbálni. Nem volt neki gond, szépen megsült, és szépen laposan ott is maradt a tepsi alján. Egyszer elkezdett púposodni, de akkor a villámmal megszurkálva jobb belátásra térítettem. Kb. addig sütöttem elő, míg el nem kezdett színesedni.
Míg erre vártam, sóval, fehérborssal, szerecsendióval, és a hűtőben talált friss kakukkfűvel befűszereztem a tojásos masszát. Mikor már színes volt a tészta, beelöntöttem a masszát, parmezánt reszeltem a tetejére, és aztán addig sütöttem, míg szép aranybarna nem lett. Először felpúposodott középen egy csöppet, na nem nagyon, csak úgy mutatósan, de aztán visszaesett és összeráncosodott, mikor hűlni kezdett. Persze azért nagyon szép lett. Meg nagyon finom. Utólag úgy látom, a feta és a kakukkfű dobta meg különösen az ízeit.
A szomszédok azóta is biztos ezen gondolkoznak, hogy mit ehettünk. Mer' nyilván nem is ismerik a blogomat.

Ha már unjuk a sima rántottát, viszont nincs káposztánk, hogy kertészrántottát készíthessünk, más zöldségekkel is feldobhatjuk reggeli eledelünket. A hagymás, a gombás és a paprikás rántottát nem ecsetelném, ezeket gondolom mindenki felfedezte már.

Sárgarépás(-petrezselymes) rántotta: a sárgarépát lereszelve egy kis olajban megpirítom, a pertezselymet a felvert tojásba aprítom, melyet a még ress sárgarépára öntök. Lehet petrezselyem nélkül is, de azzal mindenképp szebb.

Spenótos rántotta: a friss, csíkokra vágott spenótleveleket a már a serpenyőbe öntött felvert tojásra szórom, csak picit sül meg, ahogy átforgatom, keverem, de nem esik össze, és friss ízt kölcsönöz az amúgy nem olyan könnyű ételnek.

Cukkínis rántotta: a cukkínit lereszelem, vagy elegáns, hosszúkás csíkokra vágom, kevés olajon megpirítom, leburítom a felvert tojással, és megsütöm.

Biztos vannak más lehetőségek is (pl. retkes rántotta), én egyelőre ezeket (és kombinációikat) próbáltam, meg vagyok velük elégedve, mert olcsók, gyorsak, és remekül feldobják az unalmas rántottát. Mindegyikbe finom az újhagyma is.